Szerelmi kötés

A régi idők emberei szoros kapcsolatban voltak a természettel, saját magukkal és a világ, világegyetem rezgései szerint éltek. Nem bírálgatták felül saját érzéseiket és indíttatásaikat, teljes szívvel élték a sorsukat és tanultak a tapasztalataikból. Természetesen nem lehetett ez mindig és mindenkinél gördülékeny folyamat, volt, hogy eltévedtek és keresniük kellett a visszautat saját életük országútjához. Minden emberi közösségben volt néhány ember, aki különös érzékenységgel bírt a kozmikus rezgéseket illetően, ő volt a sámán vagy mágus, akinek az volt a feladata, hogy az útjukat vesztetteket terelgesse, ha kérték. Az ő eszközei voltak a mágiák vagy varázslatok. A mágia lényege az volt, hogy az érzékeny személy a függőleges világkép látásmódjának megfelelően, az adott problémával egy csoportba tartozó dolgokkal vette körül magát, és így, egy szertartás véghezvitele során kapcsolatba került „a dolog szellemével“. Tanácsot tudott kérni tőle vagy meg tudta kérni bizonyos dolgokra. Már sokaknak segített a szerelmi kötés, azonban voltak olyanok is akik elkészítették a szerelmi kötést és utána jöttek rá, hogy nem akarják az életüket leélni a szerelmükkel. Sajnos túl késő volt mert a kötést nem lehet feloldani. A szerelem valójában nem létezik.